Látod, már nem is veszlek észre,
úgy jársz-kelsz csendesen -
nem csábítasz a széptevésre:
épp csak vagy, kedvesem.
Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,
test álma, lélek pihenése:
vagy hő nyaram és hű telem,
úgyhogy már nem is veszlek észre.
Hiányozz, mint ha álmom, étkem
cserbenhagy csendesen -
hogy ne maradjál észrevétlen,
szakadj el tőlem, kedvesem.
És kóboroljak és vacogjak,
mint egy gazdátlan háziállat,
ki nem vár mást, egy falatot csak -
és hadd higgyük, hogy megtalállak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vén ligetben A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Búcsú Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Menekülés Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» A meg-nem-született bölcshöz Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Emlék-áldozat Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Jaj de búsan harangoznak... Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Szerettelek Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Beteljesül A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Porladó szerelem Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
|