|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
|
