|
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!
Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -
Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
- Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. - Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál...
- Most várok még! - néznem kell; hogy remeg!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
|
