|
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
|
