Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál) remegő
térdeid közt hagytad térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» A türelem bilincse Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Gina emléke Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» A viaszbaba Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Bukdácsolva … Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Szebb öröm Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» 33 És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Melletted Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Valómnál jobbnak Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Tiszta szerelem Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
|