|
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.
Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne légy közömbös
Kerülj, miként más sarkát a delej,
Mint szirtet...
» Immortel
Én kedvesem, ha majd a hűvös ágyon
Némán...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Annának
Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott...
» Ének
Újra látom a te lassú szádat
(a tenger...
» Júliához
Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Mint tenyerembe döfött penge
Mint tenyerembe döfött penge,
már úgy fáj a...
» Kérdés
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis...
» Megcsaltalak...
Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» Éva Ádámhoz
Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
» Azt mondják..
Azt mondják, nincs szívem,
- Igazuk van...
|
