A közös poharat - azt is feledd el:
nem iszunk már belőle bort, vizet,
nem csókoljuk meg egymást kora reggel,
nem ér az ablakban a szürkület.
Téged a napláng - a hold éltet engem,
de egybefonva tart, egy szerelemben.
Szelíd, hű társam ittmarad velem,
s már neked is van könnyű kedvű társad.
De tudom, mért riadt a szürke szem,
ha beteg vagyok - éretted, utánad.
Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk -
őrizgetjük nyugalmas életünk.
De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert irgalomból adtad Bár fénylőbb volt a legfénylőbb örömnél,
a...
» Szerelmem karodban halott Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Édes érzés Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» A te tisztitó csókod Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Az én lelkem feketébe öltözik... Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» Álmomban Álmomban megjelent a kedves.
Azóta szeretem az...
» A' Le-szált Galambhoz Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» A fürdőző Hajna A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Mikor a nagymama... Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
|