A közös poharat - azt is feledd el:
nem iszunk már belőle bort, vizet,
nem csókoljuk meg egymást kora reggel,
nem ér az ablakban a szürkület.
Téged a napláng - a hold éltet engem,
de egybefonva tart, egy szerelemben.
Szelíd, hű társam ittmarad velem,
s már neked is van könnyű kedvű társad.
De tudom, mért riadt a szürke szem,
ha beteg vagyok - éretted, utánad.
Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk -
őrizgetjük nyugalmas életünk.
De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert irgalomból adtad Bár fénylőbb volt a legfénylőbb örömnél,
a...
» Elalvás előttre Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni...
» Szerelmes levél A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Bólogat az... Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» Nők Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Ha... Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Szerelmi pör Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Álmatlan éjjen Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Dal Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
|