|
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldödig
s a két sötétüvegű csodalámpást,
a százszorszent, félighunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmes lány
Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem...
» Várlak
Óriás órák csarnokain által
Csendülnek lépések....
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
|
