|
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldödig
s a két sötétüvegű csodalámpást,
a százszorszent, félighunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Szerelem
Veszett éhségem égő,
de visszatart a...
|
