Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve talán
és vándorolt és végre odaért
és a fogaid gyöngyház-ajtaján
kopogtatott: szabad-e?
Ajkadra, mint egy friss leány,
kiszökkent és mosolygott a mosoly,
két karja felnyúlt a szemöldödig
s a két sötétüvegű csodalámpást,
a százszorszent, félighunyt szemedet
megragyogtatta hívó jeladásul
és akkor tűz és láz és villamosság
szikrái közt összeszegezte szánkat
a csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halott szók hona Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Gyönge kézzel... Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Mindig... Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Mint a' sziv túlvilágának... Mint a' sziv túlvilágának
Megfoghatatlan...
» A lantjáról Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Mimóza Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
|