|
Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A cél!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Annának
Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott...
» Elpanaszlom a szomorufűzfának...
Elpanaszlom a szomorufűzfának:
Fáj a szivem,...
» Fátyol
Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Tanitás
Világ rendül, égbolt mélyebb, éj sötétebb, szó...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
|
