|
Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A cél!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elpanaszlom a szomorufűzfának...
Elpanaszlom a szomorufűzfának:
Fáj a szivem,...
» Annának
Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott...
» Fátyol
Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» (ismeretlen)
Ó, NŐ! Miért van ez,
Hogy se veled, se...
» Ki-kigyullad fényed
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
|
