|
Ha még soká szeretlek-e,
Könnyes szemekkel kérdezed,
Természet édes gyermeke!
Bús szívemet mint részed...
S hát vélheted, dicső alak!
Hogy téged én elhagyjalak?
Tetőled függ az életem.
Oh csak tebenned lelhetem
Fel mindenem.
De - "Meddig?" Azt nem mondhatom.
- Lelkem! - mivel nem tudhatom.
Mikor talál
rám a halál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (ismeretlen)
Ó, NŐ! Miért van ez,
Hogy se veled, se...
» (ismeretlen)
Ha nem lenne Nő
A férfi áporodna,
Egymást...
» Elbocsátó, szép üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát...
» (ismeretlen)
A férfi gondja, s öröme a nő,
Mindkettő egyre...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
|
