|
Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű szerelem
Széthúzza gyöngyös függönyét a lány.
Kinéz az...
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Veszélyes játék
gész világ hódolt, leányka,
S te mindenkit...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Tanitás
Világ rendül, égbolt mélyebb, éj sötétebb, szó...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
|
