|
Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű szerelem
Széthúzza gyöngyös függönyét a lány.
Kinéz az...
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Ha van hozzá jó szemed
Ha van hozzá jó szemed,
és a dalaimba...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Lee Annácska
Sok-sok hosszú esztendeje már
Tengerpart bús...
» Péntek
Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már...
» Meg akarlak tartani
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös...
|
