|
Nem baj, ha verlek, mint a ménkő a fákat,
S bántlak, mint gyermek a kölyökkutyát,
Ebben a kéj a kínfakóján vágtat.
Hajad leszórva kis melledbe marni
Csípjen szagos test ízes vad zamatja
Mert jó fogadni, elvenni s akarni.
Királykodom meg uraskodom. És Te
Hiába támadsz: életedbe tiprok,
Mint óriás a zsendülő vetésbe.
Csontos térdem lerázza, mint a vadkan
Könnyed falkáját, marcangolj, sikoltozz,
Sebet hasítok minden- egy szavadban.
Fölvert, riasztott férfidurvaságom
Jaj, lázadás csak asszonyságod ellen,
Ha nőt bántok, a gyengeségem bántom,
Mi lábához dönt s tárt ölébe vagdal,
– Sima sziklához tajtékoz az ár. –
S tört erőm ráhull, csókkal és haraggal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Asszonysziv
Kicsi asszonyszív, törékeny játék,
Ha a kezembe...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Nem is lenne...
Nem is lenne azután szó
Galamb búgásáról,
Rózsa...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így :...
» Az Célia bánatjáról
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Kővirág
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
|
