|
Nem baj, ha verlek, mint a ménkő a fákat,
S bántlak, mint gyermek a kölyökkutyát,
Ebben a kéj a kínfakóján vágtat.
Hajad leszórva kis melledbe marni
Csípjen szagos test ízes vad zamatja
Mert jó fogadni, elvenni s akarni.
Királykodom meg uraskodom. És Te
Hiába támadsz: életedbe tiprok,
Mint óriás a zsendülő vetésbe.
Csontos térdem lerázza, mint a vadkan
Könnyed falkáját, marcangolj, sikoltozz,
Sebet hasítok minden- egy szavadban.
Fölvert, riasztott férfidurvaságom
Jaj, lázadás csak asszonyságod ellen,
Ha nőt bántok, a gyengeségem bántom,
Mi lábához dönt s tárt ölébe vagdal,
– Sima sziklához tajtékoz az ár. –
S tört erőm ráhull, csókkal és haraggal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Elmondom
Elmondom az égnek,
elmondom miért nem látom...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Ha ki akar látni
Ha ki akar látni két eleven kutat,
Kik ő...
» Zúzmara
ól éreztem magam veled,
de most már indulok...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
|
