|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» A háromszög megoldása
A rabszolgalány Durrá szabálytalan, szeszélyes...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Titkos fájdalom
Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
|
