|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» A csókok átka
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban...
» A szolgalegény
Fáj a szivem, majd meghasad;
Szeretnélek, de...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
|
