|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Csak jönne más
Hódolni kergettem elébed
A vágyak éhes...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Haldokolni karjaidban
Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
|
