|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» A szem, amelyről oly forrón daloltam
A szem, amelyről oly forrón daloltam,
a kar, a...
» Ölelve tartalak
Ölelve tartlak, Istenem,
Mi gyöngéd karcsu...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
|
