|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem adom vissza
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet.
De...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Haldokolni karjaidban
Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két...
|
