|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
marad...
|
