|
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Félig csókolt csók
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol...
» Fogadás
Midőn a vágyak láza forr eremben
S hő...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Az új évhez
Mogorva vén idő mosolygó leánya
Én reám hijába...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
|
