|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Lefojtott válasz
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
» Első szerelem
Szép a rózsa hajnal-ébredése,
A leányka...
» Elalvás előttre
Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
|
