|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» A könnyek asszonya
Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Nyílj meg szerelmem...
Nyílj meg ,szerelmem, szépség,
hadd csókoljam,...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
|
