|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Neked
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése,...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan...
» Fülledt éjszaka
A biztosság, ez volt a legszebb
s a győztes,...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
|
