|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Veled vagy nélküled
Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
|
