|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Valaki hí
Valaki hí téged, valaki hí,
nem látta senki,...
» Nelli
Hát a szerelem szent lángja
Csak ily...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
|
