|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Tavasz vidulása..
Tavasz vidulása,
A kakuk szólása,
Az én...
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
|
