|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Valaki hí
Valaki hí téged, valaki hí,
nem látta senki,...
» Barna Penny
Ifjú vagyok suttogtam,
Később, hogy túl...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
|
