Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást,
és a mord öregek fecsegjenek csak,
hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény szemünkből,
s álmunkból sosem ébredünk utána.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmomban Álmomban lágy gyolcsot szőttél,
Oly elomlót,...
» Kezemben tartom a szivedet Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Egy régi-régi fűz Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Hajnal A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy...
» Vágyódás Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Álom Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
|