|
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást,
és a mord öregek fecsegjenek csak,
hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény szemünkből,
s álmunkból sosem ébredünk utána.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne félj! Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Az elveszett kedves Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e,...
» Reménytelenül Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog...
» Chanson Egyszer rám szólt, mintha akarna,
Pierre volt...
» Este Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» La France Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
|