|
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást,
és a mord öregek fecsegjenek csak,
hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény szemünkből,
s álmunkból sosem ébredünk utána.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Nem szeretsz
Nem szeretsz, már szánalom sincs benned.
Rútnak...
|
