|
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.
Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Messziről
Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Kérdés kék szemekhöz
Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas,...
» Júliához
Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna...
» Nyolc sor
Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy...
|
