|
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére halkan, reszketőn suhan
A végső árnyék. Lenn, az ágy fejénél
Virraszt a férfi sápadt komoran.
Már alighogy zihál,
A szívverése halkabb lesz, eláll.
A végső percben megmozdul az ajka,
Vonagló szókban, töredezve, rajta
Egy élet kínja, vádja ott remeg:
"Hazugság volt! Soh'sem szerettelek!
Valaki egyszer szívem összetörte,
Elhagyva, árván jártam a világon.
Te akkor boldogságot kértél tőlem,
Én hittem, hogy a békét megtalálom..."
De ezt a hangot fül nem hallja már,
Hullámot nem ver, visszhangja se kél,
A szók értelme elhal születetlen...
S hűlő kezére ráborul a férj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az emberek csodálják
Az emberek csodálják
A tenger mély vizét:
"Ah!...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Aki Szeretőjét…
Aki szeretőjét
Igazán szereti,
Legyen bármi...
» Bolygó tüzek
Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
|
