|
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával sebesített;
Nyilaidtól, látod, vérzem,
Nyilaid sebeit érzem.
Tégedet ki ne szeretne,
Nálad nélkül ki lehetne;
Nálad nélkül nem is élhet,
Melletted a holt is élhet.
Domborodott melled hódít,
Nincs oly szív, kit meg nem bódít.
Az alatt egy érzékeny szív,
Csak az boldog, kihez az hív.
Ennek oka csak te lettél,
Hogy engem raboddá tettél.
Szép fejeddel meggyötörtél,
Szerelmed rabjává tettél.
Az egekre felesküszöm,
Hogy szeretni meg nem szűnöm,
Míg a halál bús fátyola
Szememet bé nem takarja;
Kinyílt szívem te előtted,
Melyből bőven megérthetted:
Hogy szeretlek halálomig,
Míg a szívem szét nem omlik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
|
