|
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
|
