|
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.
Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körűle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan híveműl csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kisér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
|
