|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
|
