|
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva kebleden
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
Itt állok félénk messzeségben;
S mint bércein Endymion
Sohajt a csillagokra fel,
Hová röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
Ölelni vágy e kar, de fél,
Vágy ajkam ajkadon remegni,
De tilt komoly pillantatod.
Menj lángtekintet, ah röpűlj,
Röpűlj felé hév gondolat,
Tinéktek útat semmi nem zár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
|
