Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert nagyon szeretlek Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Orgonafa Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Pillanat Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Keserű életem Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» 9. Szerelmes üzenet. Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Céliához Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Nem élek én tovább Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Tavaszi szeretők verse Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Egyedül Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
|