|
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
|
