|
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundácskát szabattam, édes, néked,
ezüst-ikrából fűztem a nyakéked,
s öntöttem gyertyát, hadd villantsa válladat.
Pólyálta hold e fuvallatnyi fényeket,
és átderengik selyem-ruhás bábod,
melyből majd egykor pille röppen, élveteg
platina bajszán hordva a világot.
S most átadom egy szürke téli nappalon,
mikor a kémény rőt korommal rója,
s az égre írja ezt: szívem lakója!
De már egy másik ágon füttyent kis dalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Szerelmem karodban halott
Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
|
