|
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.
Már nem húz madarak búbos szerelme,
csak házak tárják lámpás ölüket
a szélnek és hangtalan fákon
ring a szerelem.
Valamikor az asszonyom leszel
és átkozott költők rettentő téli
danákkal valahol a hegyeknek
alján hiába énekelnek.
Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötéten összecsörrenő fogaimon:
ne félj.
Csak a februári egyszerűség
érett most bennem szerelemmé
és teljes vagyok már, mint nyáron
egy zengő égszakadás!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
|
