|
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.
Bolygani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.
Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.
Ma elhagyottan, hívságos remények
nélkül, bérceken búsan kóboroltam,
s megláttam ott egy testvér százszorszépet,
épp olyan volt, mint azok a fasorban.
Letéptem... szálltak a kék égre írva
szavai, és lent eltűntek a tóban.
S tudod, mit mondott az utolsó szirma?
Hogy szeretsz, kedves, életednél jobban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
|
