|
Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
|
