Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok az esőszagú kertközépen
És kinyújtom két áldott, dús karom
Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.
Nem kereslek, és mámort nem remélek
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
A lombos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben
Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.
Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján
Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.
Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
Karom sem más, csak bontott ölelésed,
A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
Gazdag tejútja a százkeblű létnek.
És utolsónak bevonulok én is -
Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
Nem kell lennem többé: te vagy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Érzelem Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Ah már egyszer engeszteld meg... Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Fiam lelke Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Külön világban Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» A legszentebb csók Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» A társ Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Vágy Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Örök szépség Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Feljöttek már Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Veled Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Quattrocento Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» A jövendőbéli szerető A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
|