|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
|
