Lelkemből szólva

Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,

A szép, és válogatott szavaké minden köszönetem,

Parfümillatként áradnak felém, suttognak engedelmesen,

Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom.



Ne kérdezz a mondatokról többet, ó barátom,

A mondat kalapács kis üllőre vert ritmusától míves,

A mondat cizellált dallam, szárny a repüléshez,

Ne kérdezz a mondatokról többet, ó, barátom.



Ne kérdezz a versekről többet, ó barátom,

A versektől szépségbe öltözik a tested,

Rózsákkal szőnek át, dicsfénybe emelnek,

Ne kérdezz a versekről többet, ó, barátom.



Ne kérdezz a prózáról többet, ó, barátom,

A próza harangkondulás, csendülés, kemény:

Elfedi gyöngédségemet, túl a kimondott igén,

Ne kérdezz a prózáról többet, ó, barátom.



Kérdezz a szerelemről inkább, ó, barátom,

A szerelemről, ahol két szív egymásba forrott,

Nincs többé ott szó, nincs más, csak csókok,

Kérdezz a szerelemről inkább, ó, barátom.