|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
|
