|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely öröktől fogva az övé,
és soha másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
|
