|
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
|
