|
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád: borongós vagy derült –
Már látom szívem, amint elterült
Az utcasárba, a lábad elébe.
Mondod: az ég… és felnézel az égre.
Tépik szívem kis acélsodronyok;
A szerelem nő és a vér csorog;
Látatlanul megy az ügyecske végbe.
S azóta dédelgetve óv a lelkem,
Azóta szörnyen szenvedek miattad
S a szó miatt, mely megaláz és felken.
Az ég… minden bűvöd ez egy szóban kicsattant
S bár látom, látom, vak vagyok és dőre.
Ujjongva roskadok a lábadhoz, a kőre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
|
