|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
|
