|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
|
