Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
– Ha egy reggel nem kelne fel a Nap,
akkor volnék csak boldogtalanabb.
De ebbe az irtózatos sötétbe
belesütne emléked égi fénye,
s mint a vakond a sűrű föld alatt,
elindulnék, hogy megtaláljalak.
S mi volna, hogyha megtudnám: szeretsz?
Megírnám, hagyj el s felejts el hamar,
mert különben sóbálvánnyá meredsz.
Két szív közül mindég csak egy szeresse
a másikat; ha elmegy, ne keresse:
a kölcsönös szerelem szörnyen éget,
kettős önzése pusztító enyészet!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogyha lelkem felleg volna... Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Eltűnt halott Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Madárszerelem "Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Mindent neked adok Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját... Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Hozzá Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Mi vonja... Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
|