|
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig: mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap,
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél vonaglik át a kerten,
S az esti fák közt kialszik a fény...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
|
