|
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Kelyheiket körülrajongják.
Ezüstjük tán a Nap porából.
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Megrészegülök, valahányszor
emlékszem, hogy magukba oldták
a lelkemet s mily messzehordták
révületükben, égi szárnyon...
A liljomokban ritka mámor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
|
