|
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
|
