|
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a földön élünk,
És a sorsnak vad szeszélye
Gúnyolódva játszik vélünk.
Égi szikrát olt szívünkbe,
Melynek tüze perzsel, éget
Úgy szeretnők átölelni
Az egész nagy Mindenséget!
Szárnyakat rak álmainkra,
Vágyainkat fölcsigázza.
Úgy, hogy szinte elsorvaszt az
Örök szomjúságnak láza!...
S majd ha egykor alkonytájban
Az utunkra visszanézünk,
És a sárga lomb közt járva
Azt kérdezzük, el mit értünk?
Akkor látjuk, hogy meddő volt
Minden álmunk, küszködésünk,
S csak a sorsunk vad szeszélye
Játszott gúnyolódva vélünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
|
