|
Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s tanúltam sokat.
S a tapasztallás forrásából
Hány víg, bolondos vers fakadt?
Éltem, küzdöttem s jóba’ rosszba’
Mindig a szivem vezetett.
Mindig csakis azon keresztül
Láttam a csalfa életet.
S mert csúfolódom s nevetek
Az élet furcsaságain:
A "boldog ember" hirét költik
Rólam szerte barátaim.
- Boldog ember? - és én volnék az?
Ki annyiszor hallgatagon
Ülök magamban és a szivem’
Messze, nagy messze jártatom.
S szótlanúl nézve poharamra,
Nem gondolja azt senkisem:
Hogy egy meg nem irt régi dalnak
Melódiáját keresem.
Egy félbenmaradt dal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esdeklő szerelem
Ím, a nap leereszkedik
Thétis bíbor...
» Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám...
» A galambok
Mondod, lány, hogy ablakodra
Kis galambok...
» Matild
Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a...
» Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz...
» Asszonysziv
Kicsi asszonyszív, törékeny játék,
Ha a kezembe...
» Azt mondjátok...
Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha...
» Eső
Az eső magasról jön
és halkan fürdeti a...
» A várakozó
Várakozás, te csalárd érzet szerzője, keserv...
» Kék virágok közt
Hogy búsan a vonatra szálltam,
lenn volt az éji...
» Nyár
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Anná...
» Ködös este
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan...
|
