|
Mondod, lány, hogy ablakodra
Kis galambok szállva szállnak,
S míg magadhoz bébocsájtod,
Turbékolva ott kopognak,
Gyöngéd játszi csipkedéssel
Símulnak fehér kebledre,
Míg ismét tova repülnek,
S nem tudod, hogy honnan, merre.
Óh ne is tudd, óh ne is tudd!
Mindenik egy-egy őrült vágy,
Vérző szívben kelt ki titkon
S fészkét törve messze elszállt.
Szállt boldogságot keresni,
Megnyugodott ablakodban,
Hagyd csak, hagyd tovább repülni
S ne is tudd, hogy merre, honnan!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz...
» Matild
Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a...
» Ködös este
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan...
» Álmomban
Álmomban lágy gyolcsot szőttél,
Oly elomlót,...
» Fanny.
Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s...
» Azt mondjátok...
Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha...
» Esdeklő szerelem
Ím, a nap leereszkedik
Thétis bíbor...
» Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám...
» Eső
Az eső magasról jön
és halkan fürdeti a...
|
