Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.
Utam bármerre is vezet,
az én szívem mindig csak téged szeret.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,
kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
De hogy én ott jártam, megtudod könnyen,
hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol,
csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Szerelmeslevél Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Kinek már álma sincs Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Hódolat Máriának Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» A kimondhatatlan A szived majdnem megszakad,
szólnál, de szavad...
|