Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.
Utam bármerre is vezet,
az én szívem mindig csak téged szeret.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,
kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
De hogy én ott jártam, megtudod könnyen,
hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol,
csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes bánkódás Itt, hol e bujdosó csermely
A bús bükben...
» Mesét mondok Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Elmondottam... Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Tatjána levele Anyeginhoz Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
» Fehér rózsatő virága Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
|