|
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett kebelem,
Isten veled édes ábránd!
Isten veled szerelem!
Minden elmult, mitől a' sziv
Érzelemmel megtelik:
Nálam immár a' reménynek
Koporsóját szegezik.
Már elhozta a' csalódás
A' sötét szemfödelet:
Isten veled édes ábránd!
Szerelem, isten veled!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tercinák madarakról
Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús...
» A beteg leány
Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
» Őszi hangulat
Ónszürke ködével száll le az alkony.
És bontja...
» A lyány dala
Jön búsan az éjjel, orcája borong,
Hűsen lebeg...
» Halott szerelmes verse
Ma már nem úgy szeretlek téged:
csak úgy, mint...
» Fűzek között
Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
|
