|
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály duzzad pazar gomolyba,
amerre nézel, hűvös, büszke pompa,
nyujtózkodó, komoly díszbútorok.
Az árny ragyog a gyémánt-könyütől,
bámul a sok sötétszemű, nagy ablak,
az antik ívek biztosan szaladnak,
mint befagyott tó, fénylik a tükör.
S e tárgyak közt az esti hangulatban
áll egy parókás delnő mozdulatlan,
s zord gőgje olyan jól illik ide.
Azt hinnéd, hogy nem él, s szobor, de ajkán
egy jégmosoly fut át suhanva, csalfán,
de nem nevet - mert néki sincs szive.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás
Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túlsokat...
» Őszi hangulat
Ónszürke ködével száll le az alkony.
És bontja...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Megszakadt hur...
Megszakadt hur utóhangja -
Száll feléd...
» Az én lelkem feketébe öltözik...
Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» A lyány dala
Jön búsan az éjjel, orcája borong,
Hűsen lebeg...
» Bocsáss meg
A szemedet, mely mindig odafordul,
hol én...
» A beteg leány
Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
|
