Ma már nem úgy szeretlek téged:
csak úgy, mint özvegy feleséget
a sírban is sirat a férj.
Nyugalmas álmom vagy a párnán
és éjjel, ajtómat bezárván,
nem várom már, hogy visszatérj.
Az út, mely hozzám elvezetne,
oly gazzal vert, oly messze, messze;
már el is sülyedt, azt hiszem.
Egy tiszta folyó tükre lettem
s árnyékod, mely elszállt felettem,
mély tengerek felé viszem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszi hangulat Ónszürke ködével száll le az alkony.
És bontja...
» Találkozás Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túlsokat...
» Tercinák madarakról Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús...
» A beteg leány Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
» Fűzek között Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
» A lyány dala Jön búsan az éjjel, orcája borong,
Hűsen lebeg...
» Empire-szoba A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
|