|
Ónszürke ködével száll le az alkony.
És bontja ki szárnyát búsan hidegen.
Tán, hogy titeket fátylába takarjon
Emlék, - szerelem?...
Átvillan a fényetek éji sötéten,
Hit, hű szerelem s te, csalóka remény -
Mint árva hajósnak, törten, hazatérten
Bús északi fény.
És bágyad a sugár, tűz lángja kilobban -
Bús, fénytelen éjnek árnya kisért.
Egy könny lepereg, nem sejtve, titokban, -
Ki tudja - miért?...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tercinák madarakról
Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús...
» Empire-szoba
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Az én lelkem feketébe öltözik...
Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» Találkozás
Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túlsokat...
» Fűzek között
Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
|
