|
Micsoda áram zuhog át rajtunk!
Mint villanyvezeték
összesodort két különnemű szára:
lobogunk egybefonódva
s kigyullad a lámpa:
vágy és gyönyör -
soha csömör,
egy pillanatra sem.
Húsz éve már pillantásodra pendül
megfeszült idegem.
Nélküled a föld mint távoli bolygó
forog süketen, betegen.
Fény és sötét, páncél, mi véd:
ez vagy, s a tiszta öröm,
mely átölel, nem enged el,
nem enged, bármi jön…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyszerre lélegzetet vettem
Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Csupán magamtól bucsuzom
Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna...
|
