|
Micsoda áram zuhog át rajtunk!
Mint villanyvezeték
összesodort két különnemű szára:
lobogunk egybefonódva
s kigyullad a lámpa:
vágy és gyönyör -
soha csömör,
egy pillanatra sem.
Húsz éve már pillantásodra pendül
megfeszült idegem.
Nélküled a föld mint távoli bolygó
forog süketen, betegen.
Fény és sötét, páncél, mi véd:
ez vagy, s a tiszta öröm,
mely átölel, nem enged el,
nem enged, bármi jön…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Vonszolnak piros delfinek
vonszolnak piros delfinek koromtengeren...
» Virágének
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Soha
Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Így gondolok rád...
Nincs zene miről ne jutnál eszembe.
Nincs vers,...
|
