|
A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
Oly fényes az még, mint új lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.
Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,
Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kívűl a fagy...
Kívűl a fagy,
Belűl a tűz -
Kinom de...
» Ölelve tartalak
Ölelve tartlak, Istenem,
Mi gyöngéd karcsu...
» Nem igaz?
Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Boszú
Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek...
» Jogászdal
Nyilt Verbőczy áll előttem -
Szórt elmével...
» A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
» Láthatatlan koszorúk
Messze van a sírod tőlem
S talán el is van...
|
