|
A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
Oly fényes az még, mint új lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.
Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,
Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kívűl a fagy...
Kívűl a fagy,
Belűl a tűz -
Kinom de...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Költői ábránd volt, mit eddig érzék...
Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» A nyár szeretője
Szeretője vagyok a nyárnak
S dalolója az...
» Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
|
